A borok osztályozása többféle szempont szerint történhet:

- Színük szerint megkülönböztetünk fehér, vörös és rozé borokat.

- Fejlődési foka szerint a bor új, fiatal, fejlett, érett, ó és elvénült kategóriákba sorolható.

- Minőségük alapján asztali, minőségi és különleges minőségű borokat különböztetünk meg.

- Alkotórész tartalmuk szerint: a cukortartalomtól függően édes és száraz, illetve félédes és félszáraz lehet a bor.

- Szesztartalmuk szerint a könnyű borok 9 -10 V/V % / térfogatszázalék /, a közepes borok 10-13 V/V %, az erős borok már 13% V/V alkoholtartalomúak

Termőtájak alapján síkvidéki és hegyvidéki borokat ismerünk.

A termőhely szerinti osztályozás / tokaj-hegyaljai, badacsonyi, móri stb. / egyben a bor jellegére is utal.


A borbírálat folyamata

A borkóstolás külső vizsgálattal kezdődik. A szemrevételezés során a poharat a száránál fogjuk meg a fény felé tartva, majd 45 fokban megdöntve vizsgáljuk meg a bor élét és átlátszóságát. Fehér borok esetében a minőséget jelzi, ha az éle éles, színe átlátszó, tükrös. A vörös boroknál az átlátszóság hiánya nem feltétlenül jelent hibát, mivel a szűretlen vörösborok nem tükrös tisztaságúak.
Kóstolás előtt a bort óvatosan megforgatva szellőztessük.
Szellőztetés után először bor illatát vizsgáljuk meg, intenzív, rövid szippantásokkal. A kóstolás kis kortyban történjen, majd a kortyot szánkban 3-4 másodpercig kóstolgatva ízlelgessük a nemes nedűt. A korty lenyelése után figyeljük meg azt is, milyen a bor utóíze, azaz milyen benyomást hagy maga után elfogyasztása. Ítéletet a borról csak a külső megjelenés, az illat és az ízhatás együttes ismeretében mondhatunk fajtajellegének megfelelően.

Savasságot tekintve egy bor lehet: szelíd, lágy, pikáns, fajtajelleges, szép savakkal bíró, magvas, savgazdag; a szénsav szempontjából üde, csípős.
Alkoholtartalom jellemzésére használják a könnyű, tüzes, erőteljes jelzőket.
Testesség alapján lehet: harmonikus, testes, magas extrakt-tartalmú, nagytestű, stb.
Cukortartalom szerint lehet száraz, édeskés, stb.
Az összbenyomás jellemzésére használják a kellemes, elegáns, gömbölyű, nemes jelzőket.

Borszakértők szótára

aromás -kitűnő illatú, zamatú, finom bor
bársonyos -lágy, harmonikus vörös bor, finom csersavtartalommal
buké - szőlőtől, érlelésből származó illatok és zamatok
csendes - szénsavat nem tartalmaz
elegáns - finom, a fajtára jellemző illatú, harmonikus, légies bor
erőteljes, férfias - jellegzetes zamatú, magas alkoholtartalmú, száraz bor
édes - a szőlő édes ízét idéző bor
édeskés - enyhén édes (félédes) bor
élénk - kellemes savas, cserzőanyagokban dús vörös bor
érett - ízének és zamatának csúcspontját elért bor
fejlett - fejlődése, íz- és zamatanyagának csúcspontján lévő bor
finom - szép, kellemes aromájú bor
fűszeres, illatos - kifejező ízű és illatú bor
gyümölcsízű - a szőlőfajta zamata uralkodó a bor ízanyagában
harmonikus - jellegét az alkotórészek szerencsés összhangjában köszönheti
hosszú - íze, zamata a szájban hosszú ideig megmarad
illatos - intenzív illatot idéző bor
kellemes - harmonikus, kissé édeskés, könnyű bor
kemény - magas savtartalmú, de kellemes hatású bor
kerek - harmonikus, jó összetételű, telt bor
kiváló aromájú - különösen finom, ízében tökéletes bor
könnyed - alacsonyabb alkoholtartalmú, lágy, kellemes, harmonikus bor
különleges - sajátos, a termőtáj ízét, jellegét idéző kiemelkedő minőségű bor
lágy - nem határozott, alacsony savtartalmú bor
nehéz - testes, magas alkoholt és vonadékanyagot tartalmazó, kiemelkedő minőségű bor
nemes - diszkrét karakterű, kiváló bor
simulékony - kellemes, könnyű bor
száraz - cukormentes, nem édes bor (4 g/l alatti cukortartalom)
tartalmas - fogyasztáskor íze betölti a szájat
tájjellegű - a tájegységet idéző, sajátos zamatú bor
tiszta ízű - szőlőillatú és zamatú, hibátlan bor
tisztaság - tükrös, fényes, üledékmentes bor (kivéve a borkőkristályokat!)
telt - nehéz, vörös bornál bársonyos bor
testes - dús, vörös bornál bársonyos ízanyagú bor
tüzes - magas alkoholtartalmú, erős bor
üde - kellemes, könnyű, frissítő hatású bor