A borvidék mikroklímájára, uralkodó szélirányára, rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok. A Móri árok tektonikai törésvonal a Bakony és a Vértes között. Homokos dombsoraival kitûnõ szõlõtermõ terület. A Vértes alacsony, sasbérces-árkos szerkezetû karsztos középhegység. A Bakonyt és a Vértest a Móri-árok süllyedékrendszere választja el. Ennek alapzatában kúpkarsztos felsõ-kréta-eocén peneplénmaradványok ismerhetõk fel harmadidõszaki durvatörmelékes üledékekkel fedve. A mai morfológiai jellemzőjét a felsõ-pliocén-negyedidõszaki felszínformálódás szabta meg kavicssapkás tanúhegyekkel, hosszanti, széles dombhátakkal, tagolt hegylábfelszínekkel, szõlõkultúrás, lankás hegylábi lejtõkkel.
Az északnyugati-délkeleti csapású Móri árok északkeleti oldalát képező Vértes déli-délnyugati lejtésű hegylábai adnak otthont az ültetvényeknek, mivel a másik oldalon fekvő Bakony lejtői nem alkalmasak a szőlőművelésre.
Döntő többségben löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, főként oligocén homokon alakult ki az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, barnaföld, illetve a dolomiton és mészkövön rendzinatalajok találhatók.

Klímája kedvező, bár hűvösebb az átlagnál. Enyhe tél, sok légmozgás, mely a szőlő betegségeknek nem kedvez. A nap sugarai nyáron a szőlők nagy részét egész nap érik. Az éves középhőmérséklet 10 C fok. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. Általában közepesen hűvös és viszonylag csapadékos idő a jellemző.
Ez a hazai viszonyainkat tekintve közepes értékű szőlőtermesztési viszonyokat tesz lehetővé. Mindazonáltal, a hegyek, dombok déli-délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakíthat ki. A meredek domboldalakon a teraszos művelés elemeit is megtaláljuk.