Születési év: 1978
Iskolák: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar (III. év) Soós István Borászati Technikum ( II.év)
Szabadidős tevékenységek: szépirodalom, zongora, úszás, klasszikus zene

Édesapám egy vidéki munka miatt utazott egyszer Fehérvár felé. Egy nagyon régi autós térkép segítségével próbált tájékozódni, aminek következtében egy autóútnak jelölt de a valóságban egy rossz földútra tévedt. Ez az út az orondi szőlőhegy alsó útja volt Csákberény mellett. Elhajtott egy gyönyörű, de igen romos állapotban levő présház mellett. A ház előtt tábla: Eladó. Rögtön beleszeretett az épületbe és a tájba. Ez a szerelem azóta is tart és nem csak az ő, hanem az egész család további életét megváltoztatta.
Amikor megszülettem már egy éve minden hétvégéjét Csákberényben töltötte a család, így a bort és a táj szeretetét már az anyatejjel együtt szívtam magamba. Azóta 25 év telt el rengeteg munkával és kimondhatom meg is lett a gyümölcse.
A kis kert azóta több, mint 5 hektárra nőtt, a romos ház is teljesen megújult. Most már el sem tudnám képzelni az életem a szőlő és a bor nélkül. Mindig hiányzik, ha néha a vizsgáim miatt nem tudok foglalkozni vele. Nekem is van már azóta egy saját kis szőlőm. Én metszem és én gondozom. A borászati részben is sokat segítek édesapámnak. Sokat lehet tőle tanulni, de azért a borászati technikumban is sok mindent elsajátítottam. Nagy terveim vannak a jövőre a családi borászattal.

A borkirálynő választásra elsősorban szüleim kedvéért jelentkeztem, gondoltam büszkék lennének rám, ha megnyerném a versenyt. Ráadásul tudtam, hogy a szervezők gondoskodni fognak róla, hogy nagyon jó hangulatú legyen az este. Valóban mindenki jól érezte magát csak mi lányok izgultunk kissé. De a vicces feladatok sokat oldottak ezen. A lopó (hébér) kezelésnél kis előnyöm volt, mert amióta elbírom az üveglopót, otthon én vagyok a vincellér. Édesapám csak bemondja a kódot, hogy "bal kettes hordó" és máris hozom a kívánt nedűt. A borkirálynő címnek köszönhetően sok különleges élményben lehetett részem. A legemlékezetesebb a göttingeni út volt, ahol egy nemzetközi kiállításon képviseltette magát a megye. Gyönyörű tájakon és városokban jártunk és sok kedves emberrel is megismerkedtem. Utólag nagyon örülök, hogy akkor leküzdöttem a félelmet magamban és indultam a versenyen. Gazdagodtam pár nagyon kedves emlékkel.

Úgy gondolom, hogy a borvidék sok lehetőséget tartogat még, hiszen csak most kezdik fölfedezni szélesebb körben. Remélem borainkkal egy kicsit mi is hozzá tudunk járulni a vidék hírének öregbítéséhez. Számomra ez nem csak cél, hanem hivatás is, mert én hiszek benne hogy az itt termelt borok, ha megkapják a megfelelő kezelést, világ szinten is megállják a helyüket.

Hajrá Móri Borvidék!